Ha valaki megkérdezne, hosszan tudnám sorolni a lényegi tartalom nélküli, felesleges, tisztán a kereskelmi haszon reményében importált ünnepeket, intézményeket, dolgokat. Ilyen például a Valentin-nap, a Halloween, a bézbólsapka, a bevásárlóközpont (mall) az én fejemben. Eme illusztris csoport tagja nálam a téli gumi is: szép példa arra, hogy a média által megvezetett tömeg miként csobban rá egy termékre, miként hajlandó érte akár komoly anyagi erőfeszítéseket is tenni is anélkül, hogy egy kicsit gondolkodna.

Az autós újságírók és -szaklapok minden ősszel szorgosan mantrázzák, miért óriási nagy hiba belemenni a télbe úgy, hogy nincs az autón téli gumi. Ugyanez a kórus tél végén (kissé halkabban) felhívja a figyelmet, hogy mekkora veszélynek teszi ki magát, aki fent felejti a téli gumit az autóján nyárra. A média hosszú, kitartó munkával elérte, hogy a közvélekedés szerint az, akinek nincs téli gumija, bizony vesztes, amatőr, csóró.

Volt egy nagyapám, aki füstölt, mint a gyárkémény, és mégis 120 évig élt... Vagy mégsem, ez így nem igaz. Viszont élénken emlékszem gyerekkoromra, és ebben a mára megszépült múltban apám a maga módján megszállottja volt a motorizációnak. Nagyon sokat ültünk az autóban, ami a mi esetünkben ugyan csupán egy kétütemű Trabantot jelentett. A téli gumit persze hírből sem ismertük, csak a Stomil diagonál abroncsot. Ennek ellenére nem emlékszem, hogy bárhol, bármikor elakadtunk volna a "reppegővel". Tudom, a példa speciális, mert a Trabant nagyon könnyű, elöl volt a motorja és elöl is hajtott, így mai szemmel nézve nevetségesen vékony virsli gumijaira optimális terhelés jutott. De nem emlékszem az elakadt Zsigulikra sem (hátsó kerék hajtás, motor elöl), sőt, semmilyen olyan vészhelyzetre, amit a mai autós újságírás elénk fest a téli gumi használatának mellőzése esetére.

Furcsa ez, mert az sem látom igazoltnak, amit szintén próbálnak bizonyítani, miszerint "a haladás átlagos sebessége, jelentősen megnőtt, emiatt szükséges a jobb tapadás". Gyerekkoromban lakott területen belül 60 km/h volt a megengedett haladási sebesség, külterületen pedig 100 km/h, amely értékeket apám mindig tiszteletben tartotta, de inkább "felülről, mint alulról"; ami persze a Trabant esetében például a táti egyenesben az üveghangot jelentette. Számszerűleg: szigetközi dácsánkra ma, negyven év elteltével is két és fél óra alatt érünk le (háztól házig), bizonyítva, hogy mekkora értelme van az autópálya építéseknek, ha hozzájuk eljutni csak komoly közelharc árán lehet (legalábbis Budán).

Az Egyesült Államokban (ahol északon azért szintén vannak telek) szinte ismeretlen a téli gumi. Tudjuk, az átlag amerikai nagyon békés, birkáéhoz hasonló, félig alvó elmeállapotban vezeti a nyolcvanas évekből rámaradt hatalmas, rotyogó motorú cirkálóját, betartva a nevetséges 55 mérföldes sebességkorlátozást. Vagy mégsem? Mit csinál az egyszeri Acura, Infinity, BMW, Volkswagen és Mercedes tulajdonos odakint? Vajon ők is szolgalelkűen váltogatják a gumikat mint mi?

Lássuk be, hogy egy, az európai gumigyárak által gondosan kitervelt és végigvitt projekt áldozatai vagyunk. A hátsókerék hajtású német presztízsmárkák kikényszerítették a téli gumi kifejlesztését, mert nélkülük egy BMW vagy Mercedes hóban használhatatlan. A derék gumigyárak pedig – ha már csináltak pár abroncs változatot puhább anyagból és nagyobb mintával –, megpróbálják az új terméket rátolni mindenkire. De vajon szüksége van erre a dologra az egyszeri Opel, VW, Peugeot, Nissan, stb. tulajdonosnak? Mindenki a csúszáshatáron autózik, télen és nyáron is síró gumikkal megy vásárolni, a gyerekét úgy viszi az oviba, hogy a kölket a Recaro ülés tartja a helyén? Mintha az autóversenyzők országa lennénk, ahol minden járműből ki kell hozni a maximumot, mindig el kell érni a maximális kanyarsebességet, különben összedől a gondosan felépített marketing kártyavár!

Nagy üzlet ez, számoljunk kicsit! Mondjuk 200 ezer autóst sikerül rávenni erre a marhaságra, 8 évente elköltenek 200 ezer forintot egy garnitúra téli gumira. Ez évi 5 milliárd forint. A gumikat / felniket évente kétszer innentől fogva cserélni kell, ezt a csapat nagy része a gumissal végezteti. 180 ezer autós elkölt 12 ezer forintot az átszerelésre, az évente 2,16 milliárd forint. És van egypár autós (mondjuk 10 ezer), aki nem tudja (vagy nem akarja) maga tárolni a fölös kerék garnitúrát, ők évente még fizetnek 15 ezer forintot tárolásért: ez még 150 millió, bagatell. Fontos: az utóbbi két tétel szinte teljes mértékben számla nélkül cserél gazdát (aki kapott számlát a gumistól, jelentkezzen)!

A megoldás a négy évszakos gumi. Nyáron rosszabb, mint a nyári, télen rosszabb, mint a téli, a köztes időkben meg csak szimplán szar. De én alig várom már, hogy elkopjon valamelyik felni szeten a gumi, és beállhassak végre a tapló hülye, négy évszakos gumit használó ön- és közveszélyes idióták sorába.